Edmond Bordeaux Székely

Az Esszénus Közösség Elveszett Tekercsei

Az arámi nyelven íródott világhírű Esszénus Béke Evangéliumnak ez a harmadik könyve, az Esszénus Közösségek Elveszett Tekercsei. A mű óriási irodalmi, spirituális, filozófiai és poétikus értékű szövegek gyűjteménye. A könyvből megtudhatjuk, hogy a távoli ókortól létezik egy csodálatos tanítás, amely alkalmazásában univerzális, és bölcsességében kortalan. Töredékei megtalálhatók a sumer agyagtáblákon, és olyan feliratokon, amelyek nyolc, tízezer évesek. A szimbólumok némelyike még korábbi, a pleisztocén korszak végét jelentő kataklizma előtti időkből való.

Az ESSZÉNUS JÉZUS c. könyvből

A Karácsony jelentése

A Nagy Évforduló Esszénus jelentősége.
(A Leatherhed-i Nemzetközi Egészségügyi Oktatási Központban tartott előadás (Anglia)

Meg kell állapítani, hogy a Karácsony létezett a kereszténység előtt is. Ez, a Nap újjászületésének ősi pogány ünnepe volt. Az új kőkorszakban, ezt az évnek abban a periódusában ünnepelték, amit mi decembernek nevezünk. Valami nagyon fontos történt ebben az időben. A napok egyre hosszabbodtak, a Nap erői fokozatosan növekedtek, és az élet jelei kezdtek mindenhol megmutatkozni. Az élet megmozdult a földbe vetett magvakban, növényekben és fákban, s annak minden formája működni kezdett a földi élet legjelentősebb meghatározója, a Nap hatására. Ezt a tudást, már a történelem előtti időkben megfigyelték, és a papság átadta generációról generációra, majd apáról fiúra szállt.

Az a hihetetlenül fontos esemény zajlott ebben az időszakban, hogy újra megszületett a Nap, és vele együtt az egész földi élet. A Nap újjászületése vitális erőt adott nemcsak a növényeknek, hanem az állatoknak és az embereknek is. És ezt a nagy eseményt sok ceremóniával ünnepelték…

Ennek az ősi pogány napimádásnak utolsó megtestesülése Assisi Szent Ferenc Himnusza a Naphoz, amely a világirodalom egyik mesterműve. Láthatjuk, hogy a történelem előtti időktől az összes ősi kultúrán keresztül Szent Ferenc himnuszának idejéig, az ember vagy ösztönösen, vagy több, kevesebb tudatossággal ismerte fel, hogy a planétánkon lakók számára, a Nap a leghatalmasabb meghatározó erő. Azt is felismerték, hogy ez a meghatározó erő nagy változáson megy át az év végén, mivel kivétel nélkül minden történelem előtti ősi népnél megtaláljuk a Nap kultuszát, egy a Nap és a Föld megújulásakor tartott ünnep formájában. Ez az ünnep volt a mi karácsonyunknak a hajdani előfutára…
    
Most pedig vizsgáljuk meg mit jelentett az emberiség Jézus-Krisztus általi megváltásának keresztény doktrínája. A dogmatikus vélemény az, hogy Jézus halálával megváltotta az emberiséget. Mi kénytelenek vagyunk ellent mondani ennek a koncepciónak, és ezzel szemben azt mondjuk, hogy Jézus nem halálával, hanem életével és tanításával váltotta meg az emberiséget. Megtanította nekünk a természeti és kozmikus törvényeket, és megmutatta nekünk az emberiség tökéletességéhez vezető utat…
                
Ő saját példájával, tevékenységével, egész életével és minden tanításával mutatta az emberiség megváltásának az útját. Ugyanakkor világossá tette, hogy nem azért jött, hogy az emberiséget megmentse, a tudatlanságtól és az önzéstől. Így tehát nem váltotta meg az emberiséget, de megmutatta nekünk a megváltáshoz vezető utat. Mindenkinek magát kell megváltania, senki más nem teheti meg azt helyettünk. Ez mindenkinek feladata, amit saját magának kell teljesítenie. Semmilyen külső misztikus aktus nem mentheti meg az embert, semmi más, mint saját akarata és intelligenciája. Így mutatta meg Jézus az egész emberiségnek azt az utat, amely az egyszerű és természetes élethez vezet…
            
Jézus nagyon jól tudta, hogy még egy jó adag van bennünk őseinkből, hogy még egy csomó Cromagnoni, Neander-völgyi ember, és talán még távolabbi történelem előtti őseinkből is van bennünk, olyanokból, mint az ichtioszaurusz és a masztodon. Az egész emberi mechanizmus, annak idegrendszerével, kegyetlen, örökletes ösztönök befolyása alatt áll, amelyek erőszakos cselekedetekbe hajszolnak bennünket, valamint a szeretet helyett, a gyűlöletet oltják belénk…
            
A gondolatoknak nagy jelentősége van. A gondolat törvényének fényében nagyon világosan megérthetjük Jézus tanításának igazságát, miszerint elegendő, ha bűnös gondolatunk van, nem szükséges azt ténylegesen elkövetni. Valóban, egy alantas gondolat önmagában a külső megvalósítás nélkül is rendelkezhet romboló erővel, amíg a jó gondolatnak tökéletesítő és harmonikus ereje van…

A karácsonynak valóban van egy nagyon mély értelme. Azt mutatja, hogy Jézusnak sok tanítása volt a modern ember számára, nem dogmatikus tanítás, hanem olyan, amely most is ugyanannyira aktuális, mint kétezer évvel ezelőtt. Ha közöttünk lenne most, és a mai nyelven tanítana bennünket, akkor ezt mondaná:

„Szeretet hoztam néktek, és ti gyűlölitek egymást. Azt mondtam, hogy az, aki kardot ránt, kard által fog elveszni, és ti háborút viseltek, és lemészároljátok egymást. Azt tanítottam néktek, hogy éljetek egyszerűen, és ti hatalmas városokat építetek, elhagyván a természetet, eltávolodván a friss levegőtől, a Naptól, a víztől,  és a természet összes erőitől. A tengerparton, és a tavak mellett,  vagy a hegyeken tanítottalak benneteket, és ti hatalmas kőtemplomokat építettetek az Istentisztelethez. Gyógyítottam a beteget, és megmutattam nektek az egészség útját, hogy soha ne lássatok betegséget, és most mindnyájan betegek vagytok. Soha nem volt annyi betegség, és soha nem volt annyi beteg ember, mint most. Tanítottam nektek az egyszerű, vagyon nélküli természetes életet, azt tanítottam, hogy ne törődjetek a holnappal, és ti pénzt és vagyont gyűjtötök, birtokot birtok után, és kizsákmányoljátok egymást. Tanítottam nektek a harmónia, és a harmonikus élet valódi törvényeit, és ti ennek pont az ellenkezőjét teszitek. Összegyűltök a hatalmas kőtemplomokban, imádkoztok Hozzám, és azt kéritek, hogy segítsek, és mentselek meg benneteket; nem emlékeztek amikor azt tanítottam, hogy a megváltás azé, aki ismeri, és követi a Törvényt? Hogyan képzelitek, hogy én mentselek meg benneteket, amikor még saját magatokkal sem törődtök?"

Ilyenek lehetnének Jézus szavai, ha közöttünk volna napjainkban. Bizony ez az igazság, és oda kell rájuk figyelnünk, mert a nemtörődömség, és tanításainak semmibe vétele hihetetlen nyomorúságot hozott az emberiségre. És még nagyobb veszély fenyegeti az emberiséget, egy olyan veszély, amelyhez hasonlóval eddig soha nem kellett szembenéznünk az emberiség történetében, hogy olyanok kezében van a világ, akiknek spirituális fejlődése messze-messze elmarad technológiai fejlettségüktől, és akik képesek az egész planétánkat megsemmisíteni. Soha még ilyen veszély nem leselkedett az emberiségre. Ha hűek akarunk lenni Karácsony valódi szelleméhez, így kell válaszolnunk Jézusnak:

„Úgy igaz, hogy sok rosszat tettünk, és az ok-okozat  vas törvénye utolér bennünket. Elkerülhetetlenek a nagy felfordulások, és katasztrófák, mint, a mi viszálykodó, és kiegyensúlyozatlan életmódunk egyenes következményei, amely elől nem menekülhetünk. De reméljük, hogy mindazok, akikben megmaradnak azok a magasztos gondolatok és eszmények amelyeket tanítottál, képesek lesznek - miután, a nagy vihar és katasztrófa elmúlt - igazi alapokon megújítani az emberiséget, és az emberi kultúrát, a természet törvényeivel, és az erkölcsi eszményekkel összhangban."

Nem reménykedhetünk egy rejtélyes megváltásban, de bíznunk kell abban, hogy a nagy katasztrófa után megújulunk, ugyanúgy, ahogy a Nap és a földi élet megújhodik minden évben, és remélnünk kell, hogy az Esszénus Jézus által adott gondolatok kreatív erőin keresztül, a Tőle kapott eszmények teljesülni fognak. Remélnünk kell, hogy tanulni fogunk az előttünk álló kemény leckékből, és jobban fogjuk végezni dolgainkat a jövőben. El kell ismerni mindazt a súlyos hibát, amelyet elkövettünk. Ez legyen a reményünk, ez az egyetlen, amely elviselhetővé teheti számunkra a jelenlegi atmoszférát, mielőtt a vihar kitörne…”