Kiegészítő gondolatok Zarathusztra Zend Avesztájához
A könyv elolvasása után úgy gondoljuk, nem lesz fölösleges, ha néhány gondolattal kiegészítjük az eddigieket, Zarathusztrával és örök értékű művével, a Zend Avesztával kapcsolatban.
Az ókori görögök Zarathusztra vallásában a világ és az emberi sors dualista leképezését látták. Ugyanakkor Zarathusztra inspirálta az asztrológia ás a mágia káldeus doktrínáit és minden bizonnyal befolyásolta a judaizmus fejlődését, és a kereszténység megszületését is. A korai keresztények Zarathusztrát Ezékiellel, Nimróddal, stb. azonosították.
A Zend Aveszta már hirdeti a mindenható egy Istenbe vetett hitet, akit ők Ahura Mazdának, a Teremtőnek neveztek. Ahura Mazda a Legfőbb Jó Istene, saját létének lényéből teremtette meg a szellemi világot. Megteremtette a Halhatatlanokat, majd az univerzumot, az eget, a vizeket, a földet, növényeket, fákat, állatokat, és az embereket. Ő az anyja és egyben atyja is az embereknek, a spirituális és anyagi elem egyaránt belőle ered. Mivel a szellemi entitások egyidejűleg isteniek és emberiek is (mert az ember spirituális és anyagi minősége egyaránt része az isteninek) mindazok, akik hűek Ahura Mazdához egyesülhetnek vele.
A Zarathusztra által hirdetett vallás, a Mazdaizmus másik kiemelkedő jellegzetessége, a dualizmus, amely lényegében azt jelenti, hogy minden, pozitív, jó és világos dolognak törvényszerűen meg van a negatív, sötét, gonosz ellentét párja, s ezek természetesen szembeállnak egymással, és egyaránt diadalra törekszenek. Ez esetben, azonban - mint a mesében - a Jó és a Gonosz egyenlőtlen harcot vív, amelyben végül is a Jó számára biztosított a győzelem. S így az Isten mindenhatósága csak ideiglenesen van korlátozva. Ebbe a harcba az embernek - ha tetszik, ha nem - valamelyik oldalon be kell kapcsolódnia szabad választási képessége, azaz szabad akarata következtében. Az ember tehát részt vesz a küzdelemben testével, lelkével, de nem a teste ellenében, mert a szembenállás a Jó és a Rossz között mégsem ugyanaz, mint a szellem és az anyag között. Mindenesetre az ember szóban forgó harcának Zarathusztránál van egy érdekes aspektusa, miszerint tisztának kell maradnia, azaz el kell kerülnie, hogy a halál erői bemocskolhassák, és hogy halott tárgyakkal, dolgokkal érintkezzék. (Ebből kifolyólag a leölt állatok húsa is tisztátalannak kellett, hogy minősüljön.)
Zarathusztra gyakran fohászkodott a Megváltókhoz is akik, mint az új Nap hajnala, eljönnek majd a világra, és remélte, hogy ő is ilyen lesz. Halála után az eljövendő Megváltóban való hit megerősödött. Várták, hogy Zarathusztra újjá születik, ha nem is személyesen, de legalább három, leendő fiának egyikében, akik majd ezer éves időközönként kellett, hogy egymás után megszülessenek. (Bizonyára az sem volt véletlen, hogy a „Három Keleti Bölcs" vagy "Mágus", kétezer évvel ezelőtt a csillagok útmutatását követve elzarándokolt Betlehembe.)
Zarathusztra évezredeken keresztül sem halványuló bölcsességét bizonyítja, azaz egyszerű törvény, az emberiség legelső erkölcsi „kódexe", miszerint a boldog és elégedett élet alapfeltételei: „Jó Gondolatok, Jó Szavak és Jó Cselekedetek", amely a természet és az univerzum törvényeivel való összhangot fogalmazza meg a maga egyszerű tömörségében. Miért fontos ez mindmáig az emberiség számára? Ugyanúgy, ahogy Zarathusztra legendájában a Vistaszpa királynak mindentudó „tanítóként" küldött kicsírázó, majd szárba szökkenő búzaszem példája a teremtő erőket és a pozitív törekvéseket szimbolizálja, mert az élet minden megnyilvánulása a nehézségi erő, a halál fölötti diadalt mutatja. Az pedig csakis az emberen önmagán múlik, hogy szervezetében és környezetében a „jó", építő vagy a „gonosz", pusztító erőket hagyja eluralkodni. Az ember tudatlanságban (sötétségben) is maradhat, az élet, a természet törvényei felöl, de azokkal összhangban is élhet Zarathusztra tanításainak megfelelően. Ahhoz hasonlóan, ahogy az emberi test minden sejtje és szerve, a többi szerv és a test, a szervezet egészének javára működik; ezen keresztül érik el az egyensúlyt. A rákos sejtek például a Törvénytől való eltévelyedést és a tudatlanságot, tehát a gonosz erőket képviselik, amelyek elhatalmasodása az egész szervezet pusztulásához vezet. Az ember is lehet a társadalom egy rákos sejtje, de lehet jótevője is, összhangba hozván gondolatait, szavait és tetteit a tökéletes egyensúly törvényével. Természetében és lényében minden megadatott neki, ami a tökéletes harmóniához, az egészségben eltöltött korlátlan élethez, örömhöz szükséges, hogy a jó magvetője, és a boldogság gazdag betakarításának aratója legyen. Ily módon aztán az egész Föld javára fog élni, míg jelenleg többnyire csak rombol. Embertársainak, és az egész élővilágnak a védelmezőjévé válik, azért hogy az ember békében, harmóniában és bőségben élhessen a földön, és mindezt úgy, hogy magáévá teszi az ASA Szent Törvényeit, a Kozmikus Rendet, és szívvel, lélekkel követi azokat.
Zarathusztra tanításának legfontosabb elemei megtalálhatók az összes későbbi világvallásban, s így természetesen a kereszténységben, Jézus tanításaiban is, illetve az esszénusoknál*, akik egyrészt a kereszténység előfutárainak tekinthetők.
Végül megjegyezzük, hogy az azért legalábbis elgondolkodtató, hogy a XX. sz.-i. Magyarországon csak az Előszóban említett egyetlen kísérlet történt a Zend Aveszta megismertetése érdekében, figyelembe véve, hogy az azt követő kultúrák, vallások alkotásai - amelyek ebből a legősibb forrásból merítenek - óriási választékban férhetők hozzá. Nem beszélve most itt arról a néhány hazai, jórészt az utóbbi évtizedben megjelent színvonalas műről, amelyek az óperzsa kultúrával, mitológiával, s így közvetve az Avesztával is foglalkoznak.
(E. B. Székely: Zarathusztra - Zend Aveszta, Living Earth Élő Föld Kft. 2000.)
Facebook
Youtube
Instagram