A böjtölés esszénus tudománya

A böjtölés az emberiség legősibb gyógykezelési eljárása. Már ősapáink megfigyelték, hogy néhány napos böjt után a vitalitás és energia megújulása mutatkozik a szervezetben. A természet hasznosítja ezt a kiválasztási funkciók felgyorsításának céljára, míg a szervezet csodálatos gazdasága profitál abból a pihenésből, amit az emésztő funkcióknak, valamint a szervezet lelassult tevékenységének köszönhet – ami a böjtölésből ered – úgy, hogy a test tisztátalanságait minden úton eltávolítja. Betegség esetén a természet keresi annak a módját, hogy kiválasszon, aztán egyre többet és többet ürítsen ki, amíg azok az eldugult belső járatok, amelyek az életerő és energia közvetítő eszközei, felszabadulnak, és a tökéletes egészség helyreáll. Az egészséges jó étvágy csak akkor jelentkezik, amikor a kiválasztás teljes mértékben megtörtént, és a szervezet összes förtelmes salakanyaga eltávozott.

Hirtelen lelkesedésből igen sokan a nélkül kezdenek böjtölni, hogy a kérdést megfelelően tanulmányozták volna, vagy anélkül, hogy pontos elképzelésük lenne az emberi test fiziológiájáról. Ők azok, akik megzavarták az emberek fejében a böjtölésen keresztül történő gyógyítás eszményét, egy kitűnő módszer helytelen alkalmazásával. Van olyan fajta böjt, amit teljes mértékben el kell ítélnünk: az ésszerűtlen böjtöt, az előkészítés nélküli böjtöt, a tapasztalt vezető nélkül alkalmazott hosszúböjtöt, és azokat a böjtöket, amiket csak átmeneti divathullám követésének kívánsága inspirál.

Ennek a könyvnek az a célja, hogy egy dialektikus útmutatást nyújtson mindazoknak, akik profitálni szeretnének az emberiségnek ebből a legősibb gyógymódjából anélkül, hogy annak alkalmazásában hibáznának…

A mértékletesség, mint a böjt egy alternatívája: LUIGI CORNARO példája

Luigi Cornaro egy velencei nemes ember volt, aki 1464-ben született, és 1566-ban halt meg elérvén a tiszteletre méltó 102 éves kort. Ez mindenképpen egy figyelemreméltó teljesítmény volt, tekintve, hogy negyvenéves korában azt mondták az orvosai, már nem sokáig fog élni. De ő túlélte orvosait, és kitűnő egészségi állapotban és életerőben tartotta magát, további több mint hatvan éven keresztül.

Negyvenéves koráig Cornaro hasonló felelőtlen és kicsapongó életet élt, mint az ő korában a fiatal emberek többsége. A tény, hogy ennek eredményeként teljesen letört, és hogy orvosai beletörődtek halálába, az nem meglepő. Valójában az a meglepő, ami Cornaro nevét a mértékletesség, a józanság és állhatatosság erényének szinonímájává tette, az, hogy önmagát meggyógyította, és miután ezt megtette, folytatta a józanság és mértékletesség maga által kialakított elveinek gyakorlását egész hátralévő életében, soha nem tévedvén le az önként választott útról.

„A bölcsnek egy szó is elegendő” és amint egyszer meghallotta orvosának bölcs tanácsát, Cornaro megváltoztatta életét. Leegyszerűsítette étrendjét, és az étel mennyiségét minimumra csökkentette. Napi harmincnégy dekányi száraz ételre, és kevesebb mint fél liter folyadékra korlátozta magát. Hamarosan kezdte látni a különbséget, és az év végére teljesen helyreállította egészségét. Folytatta ezt az egyszerű és szigorú életmódot élete hátralévő részében, ami valóban nagyon hosszú volt.

Idézzük Cornarot: „…és nincsen kétség afelől, hogy ha valaki a kapott tanácsok szerint jár el, a jövőben minden betegséget elkerülhet; mert a jól szabályozott élet eltávolítja a betegségek okait”…

Cornaro szerint az élet meghosszabbítása önmagában értelmetlen, hacsak az nem egészséges és boldog. Azaz élet, ami tele van betegséggel és nyomorúsággal, rosszabb mintha nem is volna…

Bembo Kardinálishoz írott leveleinek egyikében sokszor idézi Hippokratészt; különösen ezeket a hallhatatlan szavakat:
- „Az Élet rövid, a művészet hosszú; a lehetőség múlandó, a kísérlet veszélyes, és az ítélethozatal nehéz.”…

Nagyon jól ismerte Zenonak, a sztoikus filozófia alapítójának két tanítványát: Epiktetust a rabszolgát, és Markus Aureliust a császárt. Egyik feljegyzése Epiktetustól:
- “Ne törődj semmivel, ami független a te akaratodtól, de igyekezzél megjavítani minden dolgokat, amik rajtad állnak.”…

Egy másik gyönyörű idézete Markus Aureliustól…
-„Nem teheted az embereket boldoggá a te metódusod szerint, hagynod kell őket boldoggá, vagy boldogtalanokká lenni a maguk módján.”…

…Cornaro életrajz íróinak anonymus “orvosa” a Salernoi Orvosi Iskola túlélő szerzeteseinek legtekintélyesebb tagja volt, egy elismert orvos: Benedikt Atya, a természetes életrend professzora és Cornaro megmentője. Őt küldte főnöke, Bembo kardinális, Cornaro betegágyához, hogy mentse meg püspöksége legrátermettebb ügyvezetőjének életét. Benedikt Atya volt az a Monte Cassino-i Benedek rendi kolostorból, aki meglátogatta Cornarot nyomorúságának mélypontján és megtérítette „Saulból, Pállá.“ Hogy mi történt azután, az már köztudott Cornaro jól ismert értekezéseiből. A tanítvány elhalványította a mestert, aki a Benedek rendi etikának megfelelően névtelen akart maradni….