Az ökológiai kert a jövő mintája
"1950-ben előadássorozatot tartottam hallgatók egy csoportjának, akik érdeklődtek az ökológiai kertészet iránt. Abban az időben az ökológia fogalma alig volt ismert, többnyire félre is értették, miután az ökológiai kertészet témája tanítványaim kisebb körén belül maradt, akik gyakorlatilag már alkalmazták ökológiai módszereimet, saját kreatív kisgazdaságaikban. Ha abban az időben előadásaim kiadására is gondolok, a következő címet adhattam volna a sorozatnak: „Az ökológiai kert: a jövő mintája". Az alatt a néhány év alatt bizonyára senki, legkevésbé jómagam gondoltam, hogy természeti erőforrásaink rohamos kimerítése, a levegő és a vizek növekvő szennyeződése mindenki számára ismerősé fogja tenni az ökológia fogalmát.
„A jövő mintája" mostanra, 1971-re, a „Túlélés könyvévé" vált. Az ember számára a puszta túléléshez - vagyis annak megvalósításához, hogy valahogyan megéljük ennek a századnak a végét - el kell fogadni és az egyéni szükségletekhez kell igazítani a jelen könyvben körvonalazott intézkedéseket olyan gyorsan, amennyire az emberileg egyáltalán lehetséges. Szükségtelen és fölösleges lenne újra felidézni a levegő és a víz szennyezésnek összes siralmas részletét, táplálékunkat és ivóvizünket mérgező kemikáliák együttes hatását, a higany és hasonló veszélyes elemek jelenlétét, amelyek tengereink ökológiai egyensúlyát fenyegetik, vagy a népesség robbanást, annak negatív következményeivel együtt: az éhínség és járványok, a bűnözés és a munkanélküliség. Mindezek olyan tények, amelyeket naponta hallunk, ezért nincs szükség arra, hogy külön kitérjünk rájuk. Csak egyetlen dolgot szeretnék itt megemlíteni - mivel az egy sebesen növekvő rémálom - ami eredményesen lenne csökkenthető vagy akár kiküszöbölhető, a jelen könyvben körvonalazott alapelveket követve. Az USA-ban kialakult segélyező rendszerről beszélek. Ez valójában egyáltalán nem egy rendszer, hanem a zűrzavar és frusztráció végtelen útvesztője azoknak, akik megpróbálják a segélyeket szétosztani, valamint agónia és megaláztatás mindazoknak, akik igyekeznek azt megkapni.
Az elmúlt évben az Egyesült Államok mintegy 14 milliárd dollárt költött a segélyekre, megduplázván az öt évvel ezelőtti összeget. Mindennek ellenére az a 13.5 millió amerikai, aki részesült belőle, csak a felét teszi ki azoknak, akik anyagi helyzetüknél fogva arra jogosultak lennének. Számos terület és város a pénzügyi katasztrófa szélén van, mivel az igénylők száma 10-15 ezerrel növekszik havonta, és a jelenlegi krízis költségvetési háborúhoz vezetett a szövetségi hivatalok valamint az államok és a helyi hatóságok között. Az adófizető elégedetlenkedik azért, hogy túl sokat adnak azoknak a millióknak, akik bizonyára igénytelen munkakerülők, s ezért az infláció és az adók jövőbeni növekedését várhatják. Ennek egyik következménye lehet, hogy ők maguk is előbb-utóbb segélyre szoruló polgárokká vállnak. Azok pedig, akik a rendszerben dolgoznak, mint felügyelők és az ügyek közvetlen intézői, már teljesen belefásultak a kapcsolodó bürokráciával való örökös harcba képtelenné váltak, hogy akár a legegyszerübb problémát is megoldják. Nyomtatványok tucatjainak kitöltése, meghatalmazások, amelyekre elérhetetlen aláírások szükségeltetnek, felsőbb utasítások, amiket alig lehet megérteni és még inkább végrehajtani. Mind ez együtt frusztrációt, és haragot eredményez azokban, akik azt hitték, hogy nemes ügy szolgálatába álltak. „Csak annyi időnk van, amennyi a papírok mozgatásához szükséges, ahelyett, hogy bármely társadalmi problémát megoldanánk", panaszkodott egyikük. A rendszer másik végén a végtelen várakozás a segélyközpontok előtti sorokban, az élelmiszerjegyek számolgatása a boltokban, és az áldozatok pedig néha kevesebb, mint napi 66 centből tengetik életüket. Hozzátéve a rendszer elembertelenítő hatását, aminek következtében kevésbé éri meg munkát keresni, mint megszerezni a segélyre szóló csekket. Ez növeli a huszadik századi nyomor frusztrációját és keserűségét: például a televízóban nézni a luxus és vagyon világát fűtetlen és üres lakásban. Ördögi kör, aminek nincs vége. A jelenlegi recesszió, mind több és több polgárt tesz jogosulttá a segélyre, míg az infláció növeli a kormányzat kiadásait és csökkenti a kiutalt összegek reálértékét.
Az általam kidolgozott ökológiai kertészet rendszere, az önfenntartó kreatív kisgazdasággal kombinálva nemcsak megoldhatja a munkanélküli segélyrendszer gondját, hanem működő példát is szolgáltat azon milliók számára, akik a segélylistára kerülés felé tartanak (az utóbbi 15 hónapban a segély igénylők száma hihetetlen módon 41 %-kal emelkedett).
Amint majd olvasni fogják a következőkben, az ökológiai kertészkedési rendszer három legfőbb pozitívuma:(1) A természeti környezet állapotának javulása. A kreatív önfenntartó kisgazdaságok elterjedése nagyon eredményesen és főleg tartósan oldaná meg a következő jelenlegi problémákat: víz és levegő szennyezése, az élelmiszerek vegyi szennyezése, valamint a városi népesség egészségtelen növekedése. (2) Az ökológiai kert javítja mindazok fizikai egészségét, akik annak termékeit fogyasztják. Az ilyen tudományos alapokon nyugvó élelmiszertermelés termékei tartalmazzák az összes szükséges tápanyagokat, nélkülözik a káros kemikáliákat, közvetlenül a fogyasztás előtt szedhetők, segíthetnek a normális anyagcsere helyreállításában és fenntartásában, megelőzik a betegségeket, amelynek következményei a magas orvosi, gyógyszer és kórházi költségek. A napi két három órás, nem megerõltető fizikai munka, amely együtt jár ezzel a kertészkedéssel, egészségi szempontból szintén előnyös és biztonságos bármilyen korú és fizikai állapotú személy számára. (3) A gazdaság javulása. Ez a tényező az, aminek kapcsán felvetődött a segélyrendszer és áldozatainak reménytelen helyzete. Ez az a terület, ahol az én ökológiai önnfenntartó kertészeti rendszerem ökológiai kertjével a segély rendszer szörnyetegét átalakíthatja. Kiküszöbölvén a munkanélküliség problémáját, automatikusan szükségtelenné teszi a segélyrendszert. Eltekintve a segélycsekkek embertelen hatásától, az ökológiai kert, a munkalehetőség legtökéletesebb formáját nyújtja, ami nemcsak a család alapvető szükségleteit szolgáltatja, hanem egyúttal eleget tesz a kreatív, érzelmi és intellektuális igényeknek is. Másodsorban egy egészséges társadalom, egészséges, önellátó egyénekből áll. Azok az erős, kiegyensúlyozott polgárok, akik kreatív kisgazdaságaikban alkalmazzák az ökológiai kertészetet, adják majd a magját az erős és kiegyensúlyozott közösségnek. Az a kormány, amely annak a 13 millió amerikainak - akik ennek a mókuskeréknek a foglyai - évente 14 milliárd dollárt fizet ki segélyekre, elérheti ezt, sőt magasabb célokat is, az említett összeg 10 százalékából! Mindaz, amire itt induláskor szükség volna, nem több, mint a kezdeti költségek biztosítása az építőanyagok beszerzésére, hogy felépülhessen egy kis lakóépület a jövendő kisgazdaságok számára. A városokon kívül ma jelentős területek állnak rendelkezésre, és elérhető volna ezek művelésbe vonása. Sőt az is, hogy ezek a kisgazdaságok többet is termeljenek annál, ami egy nagyobb család számára szükséges. A könyvben körvonalazott ökológiai alapelvek ezt lehetővé teszik. Az egyetlen további költség, amit a kormányzatnak kellene biztosítania, az a havonkénti víz és villany számla. Ez minden! Azokkal a módszerekkel, amelyek ebben a könyvben találhatók, egy nagycsalád táplálásához szükséges élelmiszerek, illetve alapanyagok, könnyen és egyszerűen megtermelhetők, minden különösebb előzetes tapasztalat nélkül egy olyan kis földterületen, amely megközelítőleg egyharmad kataszteri hold (kisebb, mint 1/4 hektár). Az idősek, a gyengék, a családok gyermekei, mind-mind megtanulhatják, és alkalmasak arra, hogy sikerrel műveljék az ökológiai kertet, rövid idő alatt önállóvá téve azt. A legfontosabb itt az erkölcsi tényező, vagyis az, hogy ez a tevékenysg nem elembertelenítő, hanem felemelõ. Most lenne az első alkalom arra, hogy a kormány hozzá segítené a szegényeket ahhoz, hogy segítsenek önmagukon. A régi mondás, „Az én házam, az én váram," végsősoron az ökológiai kertre is alkalmazható. A vár ebben az esetben egy egész világgá tágul. A kreatív energiák kimeríthetetlen forrásaként önfenntartóvá válhat, az elkeseredett segélyezettek számára pedig a remények új világává!
Ha az érdemi kormányzati pozíciókat betöltők elfogadnák ezt a néhány javaslatot, kis költséggel, és sok-sok előnnyel, ez a 13 millió amerikai adhatna példát mindannyiunk számára az ökológiai kertészet előnyeinek bizonyítására. Kétezer évvel ezelőtt az esszénusok használták ezeket a módszereket, akkor virágzó oázist teremtettek a Holt tenger mellett. Manapság Amerikában talán ezen módszereknek alkalmazására van a legégetőbb szükség."
(E.B.Székely: Ökológiai Egészségkert, Living Earth - Élő Föld Kft.)
Facebook
Youtube
Instagram