Edmond Bordeaux Székely

Az Esszénus Közösség Elveszett Tekercsei

Az arámi nyelven íródott világhírű Esszénus Béke Evangéliumnak ez a harmadik könyve, az Esszénus Közösségek Elveszett Tekercsei. A mű óriási irodalmi, spirituális, filozófiai és poétikus értékű szövegek gyűjteménye. A könyvből megtudhatjuk, hogy a távoli ókortól létezik egy csodálatos tanítás, amely alkalmazásában univerzális, és bölcsességében kortalan. Töredékei megtalálhatók a sumer agyagtáblákon, és olyan feliratokon, amelyek nyolc, tízezer évesek. A szimbólumok némelyike még korábbi, a pleisztocén korszak végét jelentő kataklizma előtti időkből való.

A szimbólikus égi üzenet

 Szentesy András

"1998. március 11-én… hálószobánkban nem mindennapi eseményeknek lehettünk a tanúi. Zsuzsa szokásos esti imája után azt mondja nekem, hogy egy különös rezgést érez a hátában, a szív csakrája környékén, mintha egy „motort" beindítottak volna. Ez a rezgés már szinte fájdalmas volt és eltartott vagy két percig. Korábban is érzett hasonlót, de ezen az estén mindez nagyon felerősödött. Amikor aztán lefeküdt és föltekintett a mennyezetre, olyan érzése támadt, mintha víz alatt feküdne, és fölötte a hullámok a szivárvány színeiben ezüstösen tündökölnének… Néhány perc múlva megszólalt, és súgta nekem, hogy mit lát. Már majdnem aludtam, de erre rögtön magamhoz tértem, és amint föltekintettem a mennyezetre én is ugyanazt láttam. Az élmény valóban lélegzetelállító volt, tartott néhány percig, aztán pillanatokon belül mindketten elaludtunk…

A hálószobák a felső szinten voltak. A kutyánk a hálószobánk ajtaja előtt feküdt. Éjjel fél kettő tájban jelezte, hogy ki szeretne menni. Mindnyájan mélyen aludtunk, Zsuzsa viszont fölébredt, majd lebotorkált a kutyával, és a kertre nyíló hátsó ajtón kiengedte. Amíg várta a kutyát föltekintett az égre. Az ablakon keresztül nézve tündökölt a telihold a kristálytiszta hideg éjszakában. Ekkor hallott egy halk kattanást, mintha bekapcsoltak volna egy televíziót. A Hold körül kezdett kibontakozni egy óriási fényes aura, amelynek belsejében ugyanazok a színek vibráltak, mint amilyeneket lefekvéskor a hálószobánk falán láttunk. Majd a folyamatosan mozgó aurában egyszerre csak kirajzolódott egymás mellett két ovális hal formájú alakzat, amely addig mozgott, amíg föl nem vette egyetlen óriási hal formáját, amelynek középpontjában ott ragyogott a telihold. Az elbűvölően gyönyörű óriási hal, ezüstösen, a szivárvány minden színével átszőve ragyogott a kristálytiszta égbolton. Méreteiben a teliholdnak mintegy tízszerese lehetett, és az egészet egy hatalmas fehér fényudvar vette körül! Zsuzsának a látványtól földbegyökeredzett a lába. Először nem akart hinni a szemének, és hogy meggyőződjék a felől, hogy mindez nemcsak káprázat, kinyitotta az ajtót, amelyen bezúdult a mínusz tíz fokos kemény hideg. (Ettől a levegőtől, ha félálomban lett volna, biztosan fölébred.)

A jelenség azonban valódi volt, mert az égen még mindig ott tündökölt a gyönyörű hal, közepén a ragyogó teliholddal… Az élmény addig tartott, amíg a kutya vissza nem jött, vagy jó öt percig. És akkor megint hallotta a kattanást és a hal eltűnt az égről.

Ekkor fölrohant az emeleten lévő fürdőszobába és az ablakon kitekintve ismét kapott egy finom jelzést, amely után teljes pompájában ismét ott tündökölt az égen, a gyönyörű hal. Ekkor izgatottan kezdett szólongatni, hogy menjek gyorsan, jó lenne, ha én is látnám, amit ő. De amint odaértem és kitekintettem az ablakon, Zsuzsa ismét kapott egy jelzést, és a hal eltűnt az égről.  Tehát a látvány csak neki szólt!  - Mondtam, rajzolja le, amit látott, és majd holnap megbeszélünk mindent. - Úgy is történt.

Másnap reggel, bementem az irodába, hogy keressek egy könyvet, az egyiptomi nagy piramis méreteivel kapcsolatban. Így került a kezembe… Az Élet Misztériumainak megfejtése c. mű, amibe kíváncsian éppen csak belelapoztam, amikor mellettem termett Zsuzsa és elképedve meredt a kezemben lévő nyitott könyvre.

- Mit keresel ebben a könyvben? - kérdezte meghökkenve. - A nagy piramis méreteit - éppen csak belenéztem -, válaszoltam. - De ettől miért vagy ennyire feldúlva?  Erre megmutatta nekem az éjszaka készített rajzát, amitől aztán már bennem is meghűlt a vér. Mert a Zsuzsa által megörökített rajz kísértetiesen hasonlított arra a képre, amely a kezemben lévő könyvben volt látható, és amely „véletlenül” éppen ott nyílt ki, ahol ki kellett nyílnia.  A kép pedig a bibliai Jónást ábrázolta a cet gyomrában!...

A rendkívüli éjszaka után arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy az égi jelenségnek számunkra nagyon fontos üzenete van, de annak igazi tartalmát akkor még nem voltunk képesek megfejteni…

Visszatekintve az előzőekre, talán mások számára hihetetlennek tűnhet a történetünk, de mi már tudjuk, hogy az életünkben semmit sem lehet a véletlenre fogni, mert mindennek úgy kell történnie, ahogyan történik. És ma már azt is tudjuk, hogy minden úgy van jól, ahogy van, ahogy nagy derültségünkre tanultuk a gimnáziumban, mint ismételgette ezt Panglos mester Voltaire Candidjában…"

(Szentesy E. András, A túlélés titka I. -  Living Earth Élő Föld Kft. 2006.)