– Rev. George Malkmus gyógyulása a vastagbélrákból 1994-ben, Torontóban tartott előadásának videofelvétele.

– Szabó Lajos atya, gyógyító szerzetes, videofelvétel 1994-ből.

Amint már említettük, az életmódváltásunkkal kapcsolatos, életbevágóan fontos kérdésekben a fenti két papnak, illetve szerzetesnek döntő szerepe volt – emlékeztetve arra, hogy dr. Székely, fiatalon, az érettségi után, szintén Ferences rendi szerzetes lett! – akiknek videokazettáját „véletlenül” éppen akkor kaptuk meg, amikor legnagyobb szükségünk volt rá, s amikor már elég nyitottak is voltunk a bennük lévő információk befogadására.

Ez is példázhatja azt a keleti bölcsességet, hogy amikor a tanítvány megérik rá, a guru megérkezik. Bár – amint a felvételből kiderül – Lajos atyától is igen sok pozitív információhoz jutottunk, G. Malkmus előadása, mint autodidakta öngyógyítóé, akkor mégis meggyőzőbben hatott ránk, éppen a közvetlen, saját tapasztalatokra tekintettel. Egyébként a két „terápia” lényegében azonos, a Barley Green-től (zöldárpa portól eltekintve).

A következő sorokban Rev. George Malkmus, 1994-ben Torontóban tartott nagysikerű előadásának videóról készített részleges kivonatos anyaga. Eredeti angol nyelven, a teljes szöveg itt olvasható.

G. Malkmusnak, az aktívan tevékenykedő baptista papnak legnagyobb megdöbbenésére 40 éves korában két öklömnyi daganatot találtak a vastagbelében, amikor még három éve sem volt, hogy az ugyancsak vastagbél rákban elhunyt édesanyját, két évi próbálkozás után, emberi roncsként eltemette. A fiatal pap nem tudta mit tegyen, csak egyben volt biztos, hogy ugyanazt nem hagyja magával tenni, ami édesanyával történt. Egy jó tanács alapján áttért a zöldárpa porral kiegészített, nyers, vegetáriánus kosztra, és egy év múlva orvosa tünetmentessé nyilvánította. A hihetetlen eredményen felbuzdulva, azóta minden lehetséges eszközzel és módon terjeszti az így szerzett tudást. Torontóban, gyógyulása után húsz évvel tartotta meg ezt az előadást.

„Mindig jusson eszünkbe, hogy minket csodálatos módon teremtettek!” – ezekkel a szavakkal kezdte a beszédét – „a testünk gyakorlatilag immúnis a betegségekkel szemben, ha nem szeméttel tömjük magunkat! Az orvosok azt mondják, hogy neked azért van vastagbélrákod, mert az anyádnak is az volt, meg a nagyanyádnak is, és cukorbeteg vagy, mert az anyád is az volt, szóval örökölted.
– De én erre azt mondom, hogy ez ostobaság!
Mindenekelőtt meg kell tanulnunk felelősséget vállalni saját magunkért, de ez az, amit legkevésbé szeretünk tenni, egyszerűbb valakit, vagy valami mást okolni, amiért megbetegszünk. És meg kell tanulnunk korrigálni mindazon egészségi problémákat, amelyeket mi okoztunk magunknak, ahelyett, hogy valaki máshoz fordulnánk, hogy pénzért adjon valamit, amitől majd rendbe jön az állapotunk…

Nézzük csak az Evangéliumban a Rómabeliekhez írott levél 12. rész 1-2 versét, amit soha sem értettem! „A testünk, mint élő és szent áldozat Istenünknek.” – Hát nem úgy bánunk vele, és meg is van a jutalma! Az egyházi hívőknek legalább 90%-a beteg! Nagy a tudatlanság az egyházaknál is! Nagyon kellene gondozni ezt a „szent” testet! Az egyházak kivételesen éberek a lelki bűnök ellen, de az ördög hátulról oson be az étrenddel, és mivel elfogadjuk a világ táplálékait (pedig: „…ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által,…”), megtapasztaljuk e világ szenvedéseit, azután megyünk az e világi orvosokhoz, és elfogadjuk gyógyszereiket, a kemoterápiát, a besugárzást és a műtétet! És a végeredmény egyáltalán nem megnyugtató! – Mi egy más, egy gyönyörű utat, Isten útját mutatjuk meg nektek a továbbiakban…

Ez, ami velem történt, nem egy csoda, mert Isten egy csodálatos testet adott nekünk, de mi rettenetes dolgokat követünk el csodálatos testünkkel szemben. Ezzel, és tudatlanságunkkal okozzuk az összes testi problémát, betegséget, amivel küszködünk! Olyan társadalomban élünk, ahol minden problémáért valami, vagy valaki mást szokás okolni! Pl. azt mondják nekünk, ott vannak mindenütt a baktériumok, vírusok és kórokozók, és mi vagyunk az áldozatai ezeknek a bestiáknak! Pedig az a helyzet, hogy ha testünket szeméttel tömjük meg, amiben a kórokozók vidáman élnek és szaporodnak, hát, akkor barátaim, természetesen megbetegszünk!…”

Nézzük az allopatikus orvost: Ha fáj a fejünk, felír egy tablettát, amely speciális biokémiai hatásával ideiglenesen megszünteti, vagy letompítja, elnyomja a fájdalmat, ami persze a tabletta hatásának elmúltával visszatér. Tehát, nem a betegég okával foglalkozunk, hanem a betegség tüneteivel, a fájdalommal, vagy a magas vérnyomással. A fitoterapeuta azt mondja, ha ez a bajod, akkor ilyen meg ilyen teákat, tinktúrákat használjunk. – Minket nem érdekelnek a tünetek! A rák, a koszorúér szűkület, a cukorbaj a tünet, az okozat, és nem az ok!…”

Persze, ha nem követjük a világ szokásait – többé-kevésbé – kiátkoznak, kitagadnak bennünket. Senkit nem érdekelt még a könyvem sem! Agyunk, mint egy komputer, gyermekkorunktól be van programozva arra, amit környezetünktől tanult. S ha változtatni akarunk a programon, akkor természetes az ellenállás. Nem is csoda! De mindenki kipróbálhatja, ellenőrizheti, hogy igaz-e, amit tőlem hall…”

(Szentesy E. András, A túlélés titka I. Living Earth Élő Föld Kft. 2006)