A túlélés titka III.
A túlélés titka III. Oldalak száma: 264
Borító: Puhatáblás, ragasztókötött
Súly: 325 gr.
ISBN: 978 963 87351 3 9
Nyelv: Magyar
Kiadás éve: 2007
Szerző: Dr. Szentesy András és Szentesy Zsuzsa
Leírás
A legszomorúbb és egyben a legsokatmondóbb könyv, amely hazatérésük utáni igen produktív évek legfigyelemreméltóbb eseményeit tárja elénk. Izgalmas történetek egész sora követi egymást, amikor is 2004 tavaszán - derült égből -, villámcsapásként csap le rájuk a Sors keze egy iszkémiás sztrók képében, melynek során az írónak lebénul a jobb oldala, a keze és lába, majd amikor emberfeletti erővel ebből is kimászik, akkor immár harmadszor, támadásba lendül a régi ellenség, a rák! - De nem bénítja meg betegsége, mindvégig hisz a gyógyulásában, de sajnos olyan orvosok kezébe kerül, akik sem az életmódját, sem a hitét, sem a tudását, sem a törekvéseit nem méltányolják, sőt mondhatni, semmibe veszik, és minden ez irányú igyekezetét lenézik. Ennek ellenére, Ő nem esik pánikba, nem fordít hátat az életnek, és miközben élet-halál harcát vívja, leírja ennek a gyötrelmes időszaknak megrázó történetét. Halálát, nem a rák, hanem egy műtéti beavatkozás után pár nappal később fellépő vérmérgezés okozza. Szeretett feleségén, Zsuzsán keresztül, egy másik dimenzióból üzeni mindnyájunknak: Ne féljünk, mert nincs halál! - Minden úgy igaz, ahogy a könyveiben le van írva! - Itt bezáródik egy kapu, és odaát kinyílik egy másik! - A könyv tragikus utolsó fejezetét a szerző felesége írta meg.
Hippokratész szelleméhez hű revizionista gyógyítók és orvosok
„Az orvostársadalmat, vezetését, a rosszmájú, revizionista orvosok szerint, arisztokráciáját, és diplomás tagjait óriási felelősség nyomja, hiszen törvények útján kapott olyan felhatalmazást, miszerint az általa előírt, nem könnyen teljesíthető, és szigorú követelményeknek megfelelő személyek, az orvos doktorok, a szakmai előírások szem előtt tartásával, élet és halál kérdésében dönthetnek. S miután a szorosan kapcsolódó gyógyszerészekkel és a szakszemélyzettel együtt már százezres nagyságrendű alkalmazotti tömegről van szó, nyilvánvalóan gondoskodni kell a fegyelemről, az egységes elvek szerinti működésről…
„Sajnos a jog és kötelesség témakör az, ahol az orvostársadalom sem tudta elkerülni azt a csapdát (csak esendő emberek vagyunk!), miszerint, ha valahol legitim teljhatalmat, és ebből eredő korlátlan pénzszerzési lehetőséget kap valaki (hiszen a páciensek minden áldozatra hajlandók* a maguk vagy szeretteik egészségéért, életéért), akkor mindenekelőtt a verkli olajozott működtetésére kell ügyelni, beleértve a tevékenység minél gondosabb, folyamatos jogi körülbástyázását is. Ez a magatartás, pedig óhatatlanul a szakmai színvonal stagnálásához, esetenként csökkenéséhez vezet, a langyos vízben való kellemes dagonyázáshoz.
(* Kiadó: Remélhetőleg hatalmas változást fog hozni az egészségügyben, a FIDESZ kormány által 2021 január elsején életbe lépett törvénymódosítás az orvosok béremeléséről, és a hálapénz eltörléséről.)
De hála Istennek, mindig voltak és vannak nyughatatlan, újító, revizionista elmék az orvosok között is, akik mindenekelőtt, Hippokratész szelleméhez hűen, a beteg érdekeiből indulnak ki, s nem pedig a szakmai dogmák betű szerinti értelmezéséből. Ezért kutatnak, kísérleteznek, amelynek eredményeként, olyan új gyógyítási ismeretekre, megoldásokra bukkannak, amelyek ellentmondanak a hivatalos tanoknak. És ilyenkor kezdődnek az orvos etikai problémák…”
Az allopátia térhódításának előzményei
„Számos orvos gyógyította meg az étkezés megváltoztatásával, menthetetlennek vélt betegségét, a vegetáriánus és többnyire a nyers étkezésre helyezve a hangsúlyt. Történtek ezek abban az időben, amikor az allopátia éppen kezdett hivatalos elismertséget és egyeduralmat szerezni, bár még az alternatív terápiák is igen elterjedtek és közismertek voltak.
Az allopátia szinte rohamos térhódításának azonban nagyon kézenfekvő előzményei voltak. A gyógyszeriparban érdekelt Rockefeller és Carnagie családok, az orvosképzés támogatására és fejlesztésére hatalmas tőkével rendelkező alapítványt hoztak létre. A Rockefeller és a Carnagie Alapítvány viszont csak azokat az egyetemeket, főiskolákat szponzorálta, méghozzá, igen bőkezűen, amelyek csak a jómódúak számára elérhető, gyógyszeres kezelésen alapuló gyógyászatra képezték ki hallgatóikat. Az ilyen hatalmas anyagi háttérrel rendelkező intézmények behozhatatlan előnyre tettek szert a támogatásból kimaradó alternatív terápiák oktatóival szemben, és elképesztő gyorsasággal fejlődtek. Kiváló orvosokat tudtak elcsábítani a meghökkentően magas fizetésekkel az óvilágból. Addig elképzelhetetlen műszer és felszerelés fejlesztéseket indítottak el, stb. amelynek persze meg voltak a vitathatatlanul pozitív eredményei is…”