Egy elveszettnek hitt világ mély bölcsessége és képanyaga, ezoterikus kulcs a legősibb képek világához: ASA, a spirituális fejlődés, filozófia, tudomány, művészet, zene, dráma, egy mindent felölelő szintézise, a sakk őse, és a pszichoanalízis legősibb elemének alapja. Az ASA művészetében, annak fény és árnyék drámájával, a jó és a gonosz erők kölcsönhatásával tapasztaljuk meg az avesztikus hagyományok óriási erejét. Az esszénus életfában, amelynek emberi ágai a Mennyei Atya felé nyúlnak, és emberi gyökerei a Föld Anyába mélyednek, a bibliai pátriárkák szimbolizmusára is ráismerhetünk. Mind az ASA művészete, mind az esszénus Életfa, ugyanannak az igazságnak a visszatükröződései. A tökéletességre való törekvésében az embert mindig vezetik a Természet látható és az Univerzum láthatatlan erői. (Részlet a bevezetésből)
Az ASA Művészete
„Ámbár régészeti bizonyítékoknak híján lehetünk a sakk eredetével kapcsolatban, kétségtelen, hogy annak kezdetei keleten voltak sok ezer évvel ezelőtt. Az eredeti sakk az ASA Művészete volt, azzal a funkcióval, hogy szimbolizálja és példákkal szemléltesse azokat a természeti és kozmikus törvényeket, amelyeket az Ahurák (Kozmikus Erők), a Fravasik (Természeti Erők), és árnyékaik képviselnek. Az ASA Művészetében egy mikrokozmoszt találunk: minden lépés a jó és a rossz, a világosság és sötétség közötti örök kozmikus harcot jeleníti meg kicsiben.
Az ASA Művészete a megértésnek egy alapvető hídját képviseli, Zarathusztra univerzális, mindent felölelő világképe és az önelemzés ASA-i rendszerének mindennapi gyakorlati alkalmazása között. Az ASA Művészetének elsajátításához szem előtt kell tartanunk Zarathusztra hatalmas univerzális koncepcióját, és annak szabályait kell alkalmazni az életben nap, mint nap. Minél többet gyakoroljuk az ASA művészetét, annál jobban megértjük az Embernek, a Fravasik közül a legfontosabbnak, a sakktábla központi figurájának, a Teremtő társának különleges szerepét, azét, akinek folytatni kell a Teremtés munkáját…"