"A régi írásokból jól ismert, hogy

az embert mindig láthatatlan erők vették körül. A múlt egymást követő kultúráiban mindenkor használt bizonyos szimbólumokat, amelyekkel kifejezte ezekhez a mozgásban lévő központi erőkhöz fűződő viszonyát. Ezt a misztikus szimbólumot, amely immár beágyazódott szinte minden vallásba és okkult tanításba, Életfának hívták. Külső rituálékban és az ember belső gondolatainak legmélyebb érzéseiben mindig meditáltak erről.

Úgy képzelték, hogy Zarathusztra maga a Törvény, és az ő filozofikus gondolkodása a központ. Mózes titkos tanításaiban, „A teremtés esszénus könyvében” ez volt az Édenkertben az angyalok által őrzött Tudásfája. Az esszénusok ezt nevezték az Életfájának. A fáról alkotott korábbi fogalmaikhoz hozzáadták az ősi írásokból az un. Angyaltant. Ez az angyalok tudománya aztán az esszénus testvérek által került Palesztinába. Azok az angyalok voltak az univerzum erői.
 
Az ókor számos népe tudta azt, hogy ezek a láthatatlan erők voltak az energia és a szellemi erők forrásai, és hogy az ember az életében állandó kapcsolatban állt velük. Tudták, amennyiben az ember testi, lelki fejlődése során összhangba kerül ezekkel az erőkkel, képes azokat hasznosítani, és ez által az élete is fel fog lendülni. Néhány beavatott ember, különleges képességeinek köszönhetően nemcsak tudomást szerzett ezekről láthatatlan erőkről, de kapcsolatba is került azokkal, és a tőlük nyert tudást hasznosította életében.

Sok helyen ezek az erők kétfélék voltak, jók és gonoszak, és örökösen szemben álltak egymással. Zarathusztra a Zend Avesztájában jó erőkként írta le az Ahurákat és Fravasikat, amelyek a gonosz Krafstrákkal és Dévákkal állandóan harcban álltak. A Toltékok Mexikóban és Közép Amerikában őriztek egy képet a világról, ahol a jó erőket Quetzalcoatl seregének, Plumed Serpentnek hívták, és a gonosz erők, a Tezcatlipoca serege, a Jaguarok voltak. Ez a két sereg bizonyítottan a Tolték piktográfokban folyamatosan konfliktusban állt egymással. A Zoroaszteri és a Tolték fogalmakban a romboló erők mindig harcban álltak az építő erőkkel.

Az esszénusok elképzelései eltértek az előbbiektől, mert az ő világról alkotott képeikben csak pozitív és építő energiákból áll az univerzum. Az esszénus angyalok hasonlítanak Zarathusztra jót képviselő erőihez, az Ahurákhoz és a Fravasikhoz, és a toltékok Quetzalcoatlok seregének jó erőihez. Úgy gondolták, hogy az embernek az a legfontosabb feladata az univerzumban, hogy erősítse a jót, a pozitív erőket, és ez által a gonosz negatív erők le lesznek győzve és eltűnnek a földről.

Az esszénus Életfa képviselte a tizennégy pozitív erőt, hét közülük szimbolizálta a mennyei vagy kozmikus erőket, és hét az evilági vagy földi erőket. Az Életfát úgy ábrázolták, hogy hét gyökere mélyen a földbe, és hét terebélyes ága magasan az ég felé nyúlik, így szimbolizálva az embernek a földdel, és a mennyel való kapcsolatát. Az embert képzelték a fa középpontjába, félúton ég és föld között…

Az ember az Életfa közepén volt látható, amint a mágneses mezőben körül van véve az összes égi és földi erőkkel vagy angyalokkal. Meditatív állapotban lefestették, amint a test felső része a föld fölött, alsó része a föld alatt van. Ezen látható, hogy az ember testrészei szövetségben vannak a mennyei és a földi erőkkel. E koncepció szorosan kapcsolódik Zarathusztrához, aki megalkotta az univerzum királyságának szerkezetét az emberrel a középpontban, és a különféle erőkkel fönt és lent. És ezzel összhangban vannak a toltékok által a piramisok lépcsőin előadott rituális táncok, ahol szintén a középpontban van az ember, körülvéve az összes égi és földi erővel.

Az embernek ez a pozíciója az Életfa közepén, lent a földi és fent a mennyei erőkkel, szintén megfelel az emberi szervek elhelyezkedésének a fizikai testben. A gyomor és a nemi szervek, a fajfenntartás és az önfenntartás szervei a test alsóbb részében helyezkednek el, és a földi erőkhöz tartoznak. Míg a tüdők és az agy a test felső részében a légzés és a gondolkodás szervei, az emberek ezen keresztül lépnek kapcsolatba az univerzum finomabb erőivel. Az esszénusok mindennapi életében nagyon lényeges volt az angyali erőkkel történő kapcsolattartás, melyet az Életfájuk is szemléletesen ábrázol. Ők tudták, hogyan lehet folyamatosan kapcsolatba kerülni ezekkel a szellemi erőkkel, és hogyan kell befogadni és működésbe hozni energiájukat a mindennapi életükben.

Ezek az összefüggések megmutatták az esszénusoknak, hogy amikor egy egyén kapcsolatba lép bármilyen földi erővel, akkor a hozzátartozó mennyei hatalommal is kapcsolatba kerül. Ez képessé tette őket arra, hogy megértsék, mennyire fontos, hogy az erők és angyalok mindegyikével tökéletes harmóniában legyenek, mindkettővel, a látható és láthatatlan világokkal egyaránt.

A szimbolikus Életfa világossá tette számukra, hogy az ember menyire elválaszthatatlanul kapcsolódik az összes földi és kozmikus erőhöz, és azt is megmutatta nekik, hogy minden mindennel összefügg."

"Edmond Bordeaux Székely: Esszénus tanítások Énoktól a holttengeri tekercsekig c. könyvből."