Mi egy vallásnak tekintjük magunkat?
A latin religio (vallás) eredeti jelentésének értelmében, igen, amely összekapcsolást jelent. A vallás számunkra annak a tudásnak és gyakorlatnak a módja, ahogyan az Univerzum összes energia, harmónia és tudás forrásából merítünk.
Vannak dogmáink?
Igen, de csak egyetlen egy, hogy nekünk soha nem lesznek semmilyen téren dogmáink.
Ismerjük az abszolút igazságot?
Úgy gondoljuk, ha mi azoknak tekintenénk magunkat, akik birtokolják az egyetlen és kizárólagos igazságot, feltételezve, hogy mindenki más téved, akkor intellektuális öngyilkosságot követnénk el. Átjárhatatlan kőfalat építenénk magunk köré, elszigetelődvén az állandóan változó, örökké megújuló univerzumtól, örökre lehetetlenné téve egyéni fejlődésünket. A dogmába bemerevedett, megcsontosodott gondolkodású emberek - függetlenül attól, milyen nagyszerű a filozófiájuk - elzárkóztak az igazság, a tudás elől, ezért egy nyitott, kereső elme pompás gyümölcseit soha nem szakíthatják le. A szubjektivitás a legnagyobb hiba az életben.
Melyik hivatalos vallást ismerjük el leginkább?
Ha egy kerekasztal beszélgetésre összehozhatnánk Jézust, Mózest, Buddhát, Zarathusztrát és az összes világvallás nagy alapítóit, ők egyetértenének minden alapvető kérdésben. Viszont, ha hasonló módon egybegyűjtenénk azok egy-egy követőjét, ők nem értenének egyet egyetlen lényeges vagy akár lényegtelen kérdésben sem. Mert a meddő elme a dogmák biztonságát keresi, marad az üres rituálék fogságában és a ceremónia csapdáiban. Következésképpen mi ragaszkodni fogunk az összes nagy tanítás eredeti tisztaságához és egyszerűségéhez, és elkerüljük a kommentárokat, és azok megjegyzéseit, amelyek felhalmozódtak az évszázadok során, miközben az eredeti, a világról alkotott, élettel teli alapeszméket lassan megfojtották a száraz és merev teológiai szabályok és regulációk.
Mi a lényege hitünknek?
Hiszünk az Emberek testvériségében, a Természet anyaságában és az Isten atyaságában.
Hogyan szervezhető ez a hit?
Nem szervezhető. Mi hisszük, hogy "a szervezet az idea halál", és az a legjobb kormány, amelyik a legkevésbé kormányoz. Ugyanakkor egyaránt elutasítjuk a diktatúra és az anarchia minden formáját.
Akkor mi a cselekvési programunk?
Tekintsünk el mindattól, ami elválaszt bennünket a gondolkodásunk minden politikai, társadalmi, vallási és filozófiai árnyékától. Egyesítsük az Élet spirituális erőit a halál erőivel szemben.
Hogyan tudjuk ezt megvalósítani?
Egymás kölcsönös megismerése vezet a kölcsönös megértéshez. A kölcsönös megértés vezet az együttműködéshez. Az együttműködés vezet a békéhez, amely az emberiség túlélésének egyetlen lehetősége ezen a planétán.
Hiszünk a boldogság elérésében?
A boldogságot nem könnyű megtalálni. Nehéz azt felfedezni önmagunkban, de lehetetlen máshol megtalálni.
Akkor hogyan érhetjük el a boldogságot?
Két fajta öröm van az életben. Az első és hamis örömökért túl magas árat kell fizetnünk, mert fel kell áldoznunk fizikai egészségünket és lelkünk békéjét. És egészségünk valamint lelkünk békéje nélkül képtelenek vagyunk élvezni bármilyen örömöt. A többi örömök, a mi örök társaink, az igazi örömök. Ezek a nemes örömök jelentik az összes gyönyörű dolog élvezetét a természetben: a pompás hegyeket, a hatalmas erdőket, a végtelen óceánokat, a napkelte és napnyugta csodálatos színeit, és minden gyönyörűséget, amit az ember alkotott: a kitűnő könyveket és művészeti alkotásokat, a csodálatos muzsikát, a barátságot és a szeretetet. A bölcs ember életprogramjává teszi, hogy a hamis örömöket fokozatosan felcseréli, örök társainkkal, az élet nemes és harmonikus örömeivel.
Hogyan kerülhetjük el a hamis örömöket?
Saját magunk kizsákmányolásának elkerülésével, amelyet mindenkor elkövetünk, amikor feláldozzuk az élet valódi értékeit (egészségünket, lelkünk békéjét, szabadidőnket, stb.), vagy a fölösleges dolgokért (mint a XX. sz.-i ember őrülete az anyagi javak birtoklásáért, a túlzó luxus, az ingatlanok gyűjtése, vagy a szüntelen törekvés az újabbnál újabb, fölösleges göncökért, stb.)
Hogyan javíthatnánk a társadalmon?
Saját magunk jobbá tételével. Ha elkerüljük az önkizsákmányolást, az egyszerű, természetes, egészséges, spirituális élet megvalósításával, a nagy méreteket öltő kollektív kizsákmányolás fokozatosan megszűnik, miután az egész az azt alkotó atomok minőségétől függ. És nincs nagyobb erő, mint egy olyan idea, amelynek eljött az ideje.
Időszerű-e az esszénus út a XXI. században?
Az egyidejűleg növekvő infláció és recesszió, a világgazdaság krízise, egy ránk vetülő lehetséges termonukleáris holocaust apokaliptikus árnyéka következtében őszintén úgy látjuk, hogy a mi esszénus reneszánszunk időszerű és értékes ajándékokat képes adni megzavarodott, irányt tévesztett korunknak. Amint a nagy angol történész, Toynbee, olyan jól megállapította, az esszénusok voltak a történelem egyetlen praktikus idealistái. Manapság pedig nagyon nagy szükség van arra - jobban, mint valaha -, amit egy felvilágosult, praktikus idealizmus képes nyújtani számunkra.
Hiszünk a szabadságban?
Teljes mértékben, feltéve, hogy egyik ember szabadsága nem korlátozza mások szabadságát.
Melyek a céljaink és alapelveink?
1. Azt tartjuk, hogy a leghatásosabb egészségügyi módszerek szükségszerű alkalmazásával, és a tudatos egyéni fejlődés megteremtésével, minden emberi lény elérheti, életének egy jobb és magasabb szintű állapotát.
2. Azt tartjuk, hogy az egyének értéke határozza meg a társadalmak értékét és a közintézmények hatékonyságát.
3. Azt tartjuk, hogy mindenkinek kötelessége van önmagával, a közösséggel és az emberiség jövőjével szemben, hogy megvalósítsa önmaga legtökéletesebb formáját, mint élete alapvető feladatát.
4. Azt tartjuk, hogy az eredmény közvetlenül arányos a személyek erőfeszítéseivel, és, hogy a tökéletes, elégedett emberekből áradó boldogság mindenkor biztos hasznot produkál.
5. Azt tartjuk, hogy a legbiztosabb iránymutató, önmagunk legtökéletesebb formájának eléréséhez, ha komolyan tanulmányozzuk a természet örök törvényeit és keményen ragaszkodunk azok betartásához.
6. Azt tartjuk, hogy az emberi gondolatnak és akaratnak óriási ereje van, és, hogy ezeket tudatosan kell felhasználni a jó szolgálatában, azaz olyan erő szolgálatában, amely a természet mind magasabb formájú manifesztációjához vezet.
7. Határozottan hisszük, hogy a fejlődés megállíthatatlan, hogy a szépség győz a csúfság fölött, az igazság a hazugság fölött, a jó az egoizmus és a gyűlölet fölött.
8. Azt tartjuk, hogy a korlátlan szeretet, barátság és együttműködés az egyetlen hatékony módja a kollektív fejlődésnek, és, hogy semmilyen, igaz, gyönyörű vagy jó dolog nem építhető gyűlöletre, bosszúra, elnyomásra.
9. Azt tartjuk, hogy a jó érdekében tett összes erőfeszítés iránti univerzális szimpátia létezik, még akkor is, ha az ellentmondásosnak tűnik, és, hogy egy jobb jövő megvalósításának módjai olyan sokfélék, mint az emberi természet maga.
10. "Azt tartjuk, hogy a jót kell erősítenünk és fokozatosan megszabadulunk a gonosztól!"
E. András, Dr. Szentessy A túlélés titka II., Living Earth - Élő Föld Kft. 2006.
(E. B. Székely: Searc h for the Ageless II. The Great Experiment - A nagy kísérlet, IBS 1991)