A Vatikáni tanulószobánk
Cognoscere est cognoscere causas. Tudni annyi, mint a forrást ismerni - mondta Lukrécius, a római filozófus. Tehát én is a legelején kezdem.
Valami féle „Potsdami szerződéssel" indult édesapám, az unitárius székely, és édesanyám, a katolikus francia között. A kívülálló csak tisztelheti annak a szerető köteléknek az erejét, amely összetartotta őket, habár vallásos hitük fényévekre volt egymástól. Édesapám egyik őse társalapítója volt Erdélyben az Unitárius egyháznak, mint Francis David (Dávid Ferenc) közeli barátja. Ő írta, Az Isten Egysége c. nagyszerű, forradalmi könyvet, míg Közép-Európában apám egyik felmenője volt szerzője az első Egyetemes Történelem c. műnek. Mindketten ugyanazt a nyomdagépet használták, amit Németországból hoztak magukkal, úgy, hogy az egyik nappal nyomtatott, a másik az éjjeli órákban. Ezzel szemben édesanyám egyik őse Franciaország Kardinálisa volt, s szerzője Az Egyház Isteni Hatalma c. terjedelmes középkori műnek. Édesapám az unitárius alapelveket követte, miszerint soha ne fogadjunk el semmit, ami ellentmond a józanésznek, és, hogy a gyülekezet minden tagja szabadon formálhatja az Istenről, az életről és az Univerzumról alkotott elképzeléseit. Édesanyám őszintén hitt az Atya, a Fiú, és a Szentlélek Szentháromságának misztériumában.
Ez volt az eltérő szülői ideológiákkal átszőtt családi háttér, amikor iskoláztatásom kérdésében kellett döntést hozni. A következő megállapodásra jutottak a megegyezésre törekvés szellemében: Először is a katolikus Piaristák kolostorában kellett tanulnom, amely a klasszika-filológia témaköreire specializálódott, különös hangsúllyal a görög, a latin, és az egyházi irodalomra. Majd a Piaristáknál szerzett érettségi után a Párizsi Egyetemre kell mennem, hogy iskolai tanulmányaimat a Sorbonne-on szerzett filozófiai doktorátussal fejezzem be. Mindezek után rajtam fog múlni, hogy milyen hivatást, és milyen vallást választok magamnak. Így azután a Piaristáknál kezdtem a tanulmányaimat. Először nagyon nehéz volt hozzászoknom a piarista élet szigorához és spártai egyszerűségéhez, a gazdag és kényelmes otthonunk luxusa után (édesapámnak tekintélyes birtokai voltak mind Erdélyben, mind Franciaországban). Hajnalban keltünk és mentünk a misére, fűtetlen szobában, hideg vízben mosakodtunk, eleget tevén a nap minden órájában a Piarista Rend híres jelmondatának: Ora et labora, imádkozzál és dolgozzál. Ha egy darab kenyérre, vagy akár egy pohár vízre volt szükségünk, tökéletes latinsággal kellett azt kérni. Mindazonáltal visszatekintve, végtelenül hálás vagyok szigorú neveltetésemért, aminek önfegyelmemet és akaraterőmet, valamint az ebből adódó görög-latin filológiában és irodalomban szerzett tudásomat köszönhetem.
18 éves koromban folyékonyan beszéltem a klasszikus görögöt és latint. Magna cum laude eredménnyel érettségiztem, és az osztály eminense lettem, aki a búcsúbeszédet is elmondhatta. Akkor készítettem a kötelező érettségi dolgozatot, "Hadd, énekeljen Szt. Ferenc a szívedben" címmel. Igazán kedves feladat volt a számomra, és könnyedén írtam, nem is gondolván az eseményeknek azon láncolatára, amelyet majd életemben elindít. Közvetlenül az érettségi vizsgám után irodájába hivatott osztályfőnökünk, Magister Mondik, a kolostor Priorja. Mikor beléptem, felpillantott dolgozatomból, amit éppen átolvasott, és rám mosolygott.
„Édes fiam, úgy látom" - mondta - „készen vagy már arra, hogy kirepülj a hatalmas és kemény életbe. Nemsokára meg fogja mutatni neked a Sátán az élvezetekkel és luxussal teli élet minden csábítását. Ennek tudatában úgy döntöttem, hogy az érdekedben legyőzőm a Sátánt, és inkább spirituális élmények irányába vezetlek. Itt van számodra az ajánlólevelem, amit régi iskolatársamnak, a Vatikáni Levéltárak Prefektusának írtam. Ennek a levélnek a birtokában az Archívum ajtajai megnyílnak számodra, és így mindent megtalálhatsz a neked oly annyira kedves Szt. Ferencről, amint e kívánságodnak hangot is adtál dolgozatodban." Látván arcomon az örömteli lelkesedés jeleit, felemelte kezét, és komolyabbra fordítván a szót, mondta: "Azonban, fiam, ezért a privilégiumért nagy árat kell fizetned. A Vatikán Prefektusának irányítása alatt folytatandó tanulmányaid során alá kell vetned magad a Ferencesek szegénységi, szüzességi, és engedelmességi esküjének, s a szerint is kell élned. A lehető legszerényebben kell öltözködnöd, valamint csak fekete kenyeret, sajtot, gyümölcsöt és zöldséget ehetsz. És semmi több. Ismerem családodat, és tudom, hogy igen nagy vagyonnal rendelkeznek, de ez alatt az idő alatt egyetlen fillért sem fogadhatsz el a szüleidtől". Felém nyújtott egy borítékot. Itt találsz majd egy nagyon szerény összeget olasz lírában, ami megfelel a legszegényebb, képzetlen, olasz munkás havi bérének. És neked úgy kell élned, mint azoknak. Másrészről a spirituális ínyencségeknek egy hatalmas terített asztalát élvezheted majd, miközben Magiszter Mercati barátom szárnyai alatt folytatod tanulmányaidat. És a rendelkezésedre állnak a Vatikán Archívumának és Levéltárának több ezer évre visszanyúló, kimeríthetetlen kincsei. - Hát akkor, fiam, hajlandó vagy vállalni ezt a nagy áldozatot?
Annyira váratlanul ért az egész, hogy szólni sem tudtam. Megilletődve ennek az óriási lehetőségnek a reményétől nem tudtam szavakat találni, hogy kellőképpen kifejezzem hálámat. Szerencsére a mi kedves osztályfőnökünk ugyanolyan érzékeny, és megértő volt, mint amennyire bölcs és művelt. - Mosolygott és bólintott, mintha tudta volna, mi minden kavarog a fejemben, majd átadta a borítékot és az ajánlólevelet, hozzáfűzve: "A Szent Ferencről készített dolgozatodat én fogom külön elküldeni barátomnak. Nagyon ígéretes írás, és biztos vagyok abban, hogy ő is élvezni fogja. - Isten áldjon, fiam."
Miután megáldott, már csak arra emlékszem, amint a kolostor udvarán ballagok szédelegve, csak arra összpontosítva, hogy milyen értékes levél van a kezemben. (Mielőtt folytatnám, szeretnék idézni egy részletet a Szent Ferencről írott dolgozatomból, amely megnyitotta piarista osztályfőnököm szívét, és a Vatikáni Archívumok ajtajait is.)…”
(E. B. Székely: Az Esszénus Béke Evangélium Felfedezése, Living Earth - Élő Föld Kft. 2001.)