A távoli ókortól létezik egy

csodálatos Tanítás, amely alkalmazásában univerzális és bölcsességében kortalan. Töredékei megtalálhatók a sumér agyagtáblákon és olyan feliratokon, amelyek nyolc vagy tízezer évesek.

A szimbólumok (nem istenek - ford.) némelyike, mint a Nap, a Hold, a levegő, a víz és más természeti erők, még korábbiak, a Pleisztocén korszak végét jelentő kataklizma előtti időkből valók. Hogy azelőtt már hány ezer éve létezett a tanítás az ismeretlen…

Ezen tanítás nyomai majd minden vallásban és országban feltűnnek. Ennek alapelveit tanították az ősi Mezopotámiában, Egyiptomban, Indiában, Tibetben, Kínában, Palesztinában, Görögországban és még számos országban. De a tanítást legtisztább formájában az Esszénusok misztikus közössége közvetítette, akik a Krisztus előtti harmadik századtól, a Kereszténység harmadik századáig éltek Palesztinában a Holt Tengernél és Egyiptomban a Mareotis tónál. Palesztinában és Szíriában a közösség tagjait eszénusokként, Egyiptomban terapeutákként vagy gyógyítókként ismerték.     

Tanításaik ezoterikus részei a következők: az Életfa, az Esszénus Egyesülések az Angyalokkal, és a Hétszeres Béke és mások. Exoterikus vagy külső tanításaik az Esszénus Béke Evangélium Első Könyvében tűnnek fel, valamint a nemrégiben felfedezett Holt Tengeri Tekercsekben…

A tanítás megtalálható Zarathusztra Zend Avesztájában, aki lefordította azt egy életmóddá, amelyet sok ezer éven keresztül követtek. Ez tartalmazza a Brahmanizmus, a Védák és az Upanishadok alapvető fogalmait, és India jóga rendszere is ugyanabból a forrásból ered. Buddha később lényegében azonos alapideákat hírdetett. Az ő szent Bothifája rokona az Esszénusok Életfájának. Tibetben a tanítás megint kifejezést nyert a Tibeti Életkerékben.     

A Pytagoreusok és Sztoikusok az ősi Görögországban szintén az Esszénus alapelveket követték és többségüknek ez volt az életmódja. Ugyanez a tanítás volt Egyiptomban az Alexandriai Filozófiai Iskolában a Föníciaiak Adonisz kultúrájának egyik eleme, és nagy mértékben járult hozzá a nyugati kultúra számos kiemelkedő ágához, úgy mint a Szabadkőművességhez, a Gnoszticizmushoz, a Kereszténységhez és a Kabalához. Jézus értelmezte azt a legmagasztosabb és leggyönyörűbb formában a Hegyi Beszéd Hét Üdvösségében.

Az Esszénusok tavak és folyók partján éltek, távol a városoktól és lakott településektől és közösségi életmódot folytattak, egyenlően osztozkodva mindenükön. Többnyire mezőgazdálkodók és kertészek voltak, óriási tudással rendelkezvén a gabonák, a talaj és az éghajlati viszonyokat illetően, amely lehetővé tette számukra, hogy a gyümölcsök és zöldségek tekintélyes választékát termesszék majdnem sivatagi területeken, a legkisebb munkával. Nem voltak szolgálóik vagy rabszolgáik, mivel ők voltak a történelemben az elsők akik elítélték a rabszolgaságot, mint az elméletben, mint a gyakorlatban…

Egyszerű és következetes életet éltek. Minden nap, napkelte előtt ébredtek, hogy tanulmányozzák a természet erőivel való egyesülést. Szertartásszerűen hideg vízben fürödtek, majd magukra öltötték fehér kámzsájukat. A földeken és a gyümölcsösökben végzett napi munka után csöndben fogyasztották el ételeiket, ami előtt és után, mindig imádkoztak. Az összes élőlény iránt érzett mély tiszteletükből adódóan soha nem nyúltak a húsételhez és nem ittak erjesztett italokat. Estéiket tanulással és a mennyei erőkkel való egyesüléssel töltötték.

Az este volt napjuknak kezdete, és szombatjuk vagy szent napjuk péntek este kezdődött, amely egyben hetük első napja is volt. Ezt a napot tanulással, beszélgetéssel, látogatók szórakoztatásával és bizonyos hangszereken való játékkal töltötték, amelyeknek maradványait felfedezték. Életmódjuk képessé tette őket arra, hogy igen sokáig, például százhúsz évig vagy még annál is tovább éljenek, és azt mondták róluk, hogy csodálatos erejük és kitartásuk volt. Minden megnyilvánulásukban a teremtő szeretet fejeződött ki. Gyógyítókat és tanítókat küldtek ki a közösségekből, akik között volt Illés, Keresztelő Szent János, a kedvelt János Apostol és a nagy Esszénus Mester, Jézus…

Exoterikus tanításaik egy része arámi nyelven maradt fenn Rómában a Vatikánban. Néhány pedig szláv nyelven került elő Ausztriából, a Habsburgok levéltárából, amely írásokat feltehetőleg a Nesztoriánus papok hozták Ázsiából, akik Dzsingisz Kán hordái elől menekültek a tizenharmadik században…   

A tanítás magyarázza a Törvényt, megmutatja, hogy az ember problémájának minden oka abban rejlik, hogy letért a Törvény útjáról és megadja a módszert, amelynek révén kiutat találhatunk ebből a kényszerhelyzetből.

(E. B. Székely: Esszénus Béke Evangélium Harmadik Könyv, Living Earth Élő Föld, 2008.)