Történetek

Három út vezet az Igazsághoz

Az első út a tudaté, a második a természeté, a harmadik a múlt generációk felgyülemlett tapasztalatain alapszik, amit az adott kor nagy mesterműveinek formájában kapunk. Beláthatatlan idők óta az ember és az emberiség mindhárom utat követi.

Az első Igazsághoz vezető utat, a tudat útját követték a nagy misztikusok. Úgy tekintették, hogy tudatunk a legközvetlenebbi realitás a számunkra, és hogy ez a kulcs az univerzumhoz. Van valami, ami bennünk van, ami mi vagyunk. Az egyes korokon keresztül a misztikusok felfedezték, hogy az emberi tudat törvényei magukba foglalnak egy aspektust, amely nem található meg az anyagi világot uraló törvényekben…

A misztikusok arra is rájöttek, hogy a tér, idő és súly mérései, amelyek érvényesek a természetben és az egész anyagi univerzumban, nem alkalmazhatók a tudatnál, ahol néha másodpercek óráknak tűnnek és órák perceknek. Tudatunk nem a térben létezik és ezért nem írható le térbeli mértékekkel. Saját idővel rendelkezik, ami nagyon gyakran időtlenség, s így esetleges mértékek nem alkalmazhatók az ezen az úton elérhetõ Igazságra. A nagy misztikusok felfedezték, hogy az emberi tudat - amellett, hogy számunkra a legközvetlenebb és legbensőbb realitás - egyidejűleg a legközelebbi energia, harmónia és tudásforrás. Azaz Igazsághoz vezető út, amely a tudaton keresztül halad, eredményezte az emberiség nagy tanításait, a nagy megérzéseket és a nagy mesterműveket minden korban. Ilyen tehát az első út, amely az Igazsághoz vagy annak forrásához vezet, amint azt az esszénus hagyományok értik és értelmezik…

Az említett utak közül a második a természet útja. Míg az első, a tudat útja, belülről indul és onnan hatol be a dolgok teljességébe, a második út az ellenkező irányt választja. Annak kezdőpontja a külső világ. Ez a tudósok útja, és minden korban tapasztalatokon és kísérleteken keresztül sokan követték az indukciós és dedukciós módszereket alkalmazva. A tudós, aki pontos kvantitatív mérésekkel dolgozik, mindent térben és időben mér, adataival létrehozza az összes lehetséges korrelációt. Csillagászati teleszkópjával behatol a kozmikus tér távoli zugaiba, a különböző naprendszerekbe és galaxisokba; a spektrál analízis segítségével meghatározza az egyes bolygók alkotó elemeit; és matematikai módszerekkel előre megállapítja az égitestek mozgását. A tudós az ok-okozat törvényét alkalmazva létrehozza az okok és hatásaik hosszú sorát, ami segít neki magyarázni és mérni az univerzumot, valamint az életet.

De a tudós is, a misztikushoz hasonlóan, gyakran esik túlzásokba. A tudomány, miután átalakította az emberiség életét és nagy értékeket hozott az ember számára, elmaradt a létezés, az élet és az univerzum végső problémáira adandó teljesen kielégítő válaszokkal. A tudós hosszú ok-okozat lánca biztos minden részletében, de nem tud mit kezdeni a lánc végével. Nincs egy fix pont, amelyhez hozzáköthetné a lánc végét, és így a természeten és az anyagi világon keresztül az Igazsághoz vezető úton haladva, a tudós nem képes megválaszolni a minden dolgok kezdetével és végével kapcsolatos nagy és örök kérdéseket…

Az Igazsághoz vezetõ harmadik út az elmúlt idők nagy gondolkodóinak bölcsessége, tudása és tapasztalata, amelyet a nagy tanítások továbbítottak hozzánk, a nagy szent könyvek vagy a szent írások, és a világirodalom nagy mesterműveinek formájában, amelyek együtt alkotják azt, amit manapság univerzális kultúrának neveznénk. Ezért tömören, a mi álláspontunk szerint az Igazság megközelítésének módja háromszorosan egy: nevezetesen a tudaton, a természeten és a kultúrán keresztül visz a célhoz…

Miután mindegyik nagymesternek tanításaiban alkalmazkodnia kellett hallgatóságának színvonalához, szükségesnek találták, hogy megfogalmazzák mind exoterikus, mind ezoterikus tanításaikat. Exoterikus közléseik a nép számára nagy általánosságban érthetőek voltak, és a különbözõ szabályok, formák és rituálék olyan kifejezésekben lettek megfogalmazva, amelyek megfeleltek az adott nép és kor alapvető szükségleteinek. Ezzel párhuzamosan, az ezoterikus tanítások a korokat részben mint írott, részben mint íratlan hagyományok élték túl, minden formától, rituálétól, szabálytól és dogmától mentesen, s azokat minden korszakban csak egy szűk kisebbség tartotta életben és gyakorolta.

Az Igazság értelmezésének ezen szellemében adjuk közre az Esszénus Béke Evangélium Második Könyvét. Elutasítván a szó szerinti és tisztán tudományos értelmezés dogmatikus módszereit, valamint a szimbolisták túlzásait is. Igyekszünk az Esszénus Béke Evangélium Második Könyvét lefordítani saját tudatunk és a természet fényében, az esszénusok nagy hagyományaival összhangban, akiknek közösségéhez a Holttengeri Tekercsek szerzői maguk is tartoznak.