Változtatni soha nem késő - mert mindig van remény!
A túlélés titka első könyvünkben leírtak - attól a néhány meghökkentő esettől eltekintve - bárkivel megtörténhetett volna, miután a mi problémánk, az Önök problémája is! Meggyőződésünk, hogy könyvünk mindenkihez szól. Reméljük, sikerült megvalósítanunk felvállalt célunkat, és az átélt, sokszor nagyon keserves élethelyzeteinken keresztül, hitelessé tettük Önök előtt alapvető életfilozófiánkat - Változtatni soha nem késő - mert mindig van remény!
De ehhez, először is le kell győzni önmagunkat, az általunk felépített és táplált illúziókat, az abból adódó elvárásainkat, valamint a helytelenül beidegződött életmódbeli szokásainkat. Ennek során el kell jutnunk oda, hogy felismerjük, és megértsük, hogy a látszólag megoldhatatlan és leküzdhetetlen problémáink tömkelegéért, majd annak egyenes következményeként „váratlanul" ránk törő testi-lelki szenvedések jó részéért elsősorban mi vagyunk a felelősek. De azt se tévesszük szem elől, hogy ez egészen addig fog tartani, amíg nem vagyunk képesek tisztán és felülről látni a körülöttünk zajló eseményeket. Ugyanis ha nem tudunk szembenézni a valósággal, el fogunk merülni a legszörnyűbb kínok közepette annak a tengernek háborgó hullámaiban, amelyet mi hoztunk létre.
De ha felismerjük a csapdát, meg van az esélyünk a szabadulásra, vagyis a teljes gyógyulásra: „Csapdába estem a csapda én vagyok, kiútért esedezem a kiút is én vagyok!”
A maga gyógyítójává csak akkor válhat az ember, ha mindezeket tudja, és következetesen alkalmazza mindennapi életében! - Ez az út nem a legegyszerűbb - de csodálatos ajándék lesz mindazoknak, akik valóban választ várnak életük legbonyolultabb és legvitatottabb kérdéseire, akik nyitott szemmel járnak, és tiszta szívből sóvárogják az igazságot.
Amint az elején írtam, ma már tudom, hogy betegségemnek is tudatlanságom volt az oka, és nem Isten csapása. Egy nagyon kemény figyelmeztetés volt, amiért ma már hálaimát mondunk. Ha én, akkor nem vagyok képes a legtermészetesebb és legegyszerűbb lehetőséget megragadni, és, ha nem áll mellettem egy olyan hűséges és szerető társ, mint a feleségem, akkor ma nem írhatnám le mindezeket.
És betegségem során voltam kénytelen rádöbbeni arra is, hogy amikor az ember igazán nagy bajba kerül, akkor alig marad olyan ember, akire igazán számíthat. Nem volt könnyű a sok, nehéz, problémás helyzetet megemésztenünk egészen addig, amíg nem változtattunk életvitelünkön, és amíg meg nem értettük a karma törvényének lényegét. Amíg ezt nem értettem, addig én is értetlenül álltam, az előtt a rengeteg, áldozatos munkával, minden irányban önzetlenül tanúsított óriási anyagi-erkölcsi befektetés előtt, amelyet korábban csak a csalódások, a megaláztatások és az azokból származó testi-lelki szenvedések végtelen sora követett. De mindezek csakis az elért tudásommal arányosan térülhettek meg, aminek áldásos előnyeit mind jobban élvezzük. Ha valami nem elvárásaink szerint történik, ma már nem leszünk lelki betegek miatta, hanem megpróbáljuk megfejteni a mögötte lévő üzenetet…
Ily módon tudtam felülemelkedni a szakterületemről ért számos megalázó frusztráción, és így tudtam egészen hátat fordítani eredeti szakmámnak is. Mindezek után képes vagyok szívvel-lélekkel, teljes erőbedobással dolgozni a Székely könyvek magyarra történő átültetésén és terjesztésén. Feleségemmel együtt kiegyensúlyozottan és örömmel végezzük munkánkat, ami nem csak komoly feladat, hanem egy boldogan vállalt misszió, már csak azért is mert életünket jórészt a Székely könyvekben rejlő tanításoknak köszönhetjük. Szem előtt tartjuk a következő örök igazságot, a Böjtölés Esszénus Tudománya c. könyvből: „Ne törődj semmivel, ami független a te akaratodtól, de igyekezzél megjavítani minden dolgokat, amik rajtad állnak" (Epiktetus), megjegyezvén, hogy a Béke Evangélium köteteinek fordítása közben is nagyon sokszor az volt az érzésünk, hogy a tanítások közvetlenül nekünk szóltak: „Minden bajt, amit az emberek elszenvednek rajtuk kívül álló dolgok okozzák,...szomorkodnak vagy örvendeznek...olyan események fölött, amihez semmi közük...És Én most azt mondom néktek, hogy ne kívánjatok semmit, ami nincs a ti hatalmatokban, mert csak ami bennetek van, az tartozik hozzátok...Tudjátok meg, hogy házatok, földetek, fiaitok és lányaitok, a szerencse minden öröme és a megpróbáltatás szomorúságai, igen, és még az is, hogy mások mit tartanak rólatok, mindezen dolgok nem hozzátok tartoznak…" (Székely: Esszénus Béke Evangélium II. 2001.)
Befejezésképpen ide kívánkozik még Neal Weals a Barátságban Istennel c. könyvének is néhány gondolata: - „Ehhez az élethez mindnyájan egy tökéletes anyát és egy tökéletes apát kaptunk, hogy felkészülhessünk a magunk által kijelölt feladatokra. Egy tökéletes családi helyzetet és egy tökéletes gyermekkort. Természetes tehetséget kaptunk a kapcsolatteremtéshez, és megkaptuk az esélyt a képességeink fejlesztésére. Mindig a megfelelő időben a megfelelő helyre kerültünk, ahol a legmegfelelőbb módon a legmegfelelőbb emberekkel találkozhattunk.”
- És ez így igaz - mi is meggyőződéssel állítjuk, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogyan történt!
Azonban számolni kell még a legnagyobb veszéllyel is, amit a középkorban még tudtak, „Ahány lépést teszel Isten felé, annyi lépést tesz feléd az Ördög!” - Metafizikai nyelven: A világosság felé vezető úton megtett minden lépés mélyebb sötétséget idézhet elő!
(Szentesy E. András, A túlélés titka I. Living Earth Élő Föld Kft. 2006)